Az eloxálás egy olyan eljárás, amelyet alumínium -oxid -film létrehozására használnak az alumínium vagy alumíniumötvözet termékek felületén. Ez magában foglalja az alumínium vagy alumíniumötvözet -termék anódként történő elhelyezését elektrolit -oldatba, és elektromos áram alkalmazását az alumínium -oxid -film kialakításához. Az eloxálás javítja az alumínium profilok korrózióállóságát, kopásállóságát és dekoratív tulajdonságait. Az alumíniumprofilok eloxálási folyamata során számos általános hibajellemző fordulhat elő. Megértjük elsősorban a foltos hibák okait. Az anyagkorrózió, a fürdőszennyezés, az ötvözet második szakaszának csapadéka vagy a galvanikus hatások mind foltos hibákhoz vezethetnek. Ezeket az alábbiak szerint írják le:
1.Acid vagy lúgos maratás
Az eloxálás előtt az alumínium anyagot sav- vagy lúgos folyadékokkal korrodálhatják, vagy sav- vagy lúgos füstökkel befolyásolhatják, így a felületen lokalizált fehér foltok eredményeznek. Ha a korrózió súlyos, akkor nagyobb foltok alakulhatnak ki. Széles szemmel nehéz meghatározni, hogy a korróziót sav vagy lúg okozza-e, de könnyen megkülönböztethető, ha megfigyeljük a korrodált terület keresztmetszetét egy mikroszkóp alatt. Ha a gödör alja kerek és intermignularis korrózió nélkül, akkor az alkáli maratás okozza. Ha az alját szabálytalan, és az intergranuláris korrózió kíséri, mélyebb gödrökkel, akkor a savmaratás okozza. A nem megfelelő tárolás és a gyár kezelése szintén ilyen típusú korrózióhoz vezethet. A kémiai polírozó szerekből vagy más savas füstből, valamint a klórozott szerves zsírtalanítókból származó savas füst a savmaratás forrásai. A közös lúgos maratást a habarcs, cementhamu és lúgos mosó folyadékok szórása és fröccsenése okozza. Miután meghatározták az okot, a gyárban a különféle folyamatok kezelésének megerősítése megoldhatja a problémát.
2.atmoszférikus korrózió
A nedves levegőnek kitett alumíniumprofilok fehér foltokat alakíthatnak ki, amelyek gyakran hosszanti szempontból igazodnak a penészvezetékek mentén. A légköri korrózió általában nem olyan súlyos, mint a sav- vagy lúgos maratás, és mechanikai módszerekkel vagy lúgos mosással eltávolítható. A légköri korrózió többnyire nem lokalizált, és bizonyos felületeken, például alacsonyabb hőmérsékleti területeken fordul elő, ahol a vízgőz könnyen kondenzálódik vagy a felső felületeken. Ha a légköri korrózió súlyosabb, akkor a folthelyek keresztmetszete fordított gombáknak tűnik. Ebben az esetben az lúgos mosás nem tudja kiküszöbölni a pontos foltokat, és akár meg is bővítheti őket. A légköri korrózió meghatározása esetén a gyár tárolási feltételeit ellenőrizni kell. Az alumínium anyagokat nem szabad olyan területeken tárolni, ahol túl alacsony a hőmérséklet, hogy megakadályozzák a vízgőz kondenzációját. A tárolóterületnek száraznak kell lennie, és a hőmérsékletnek a lehető legegyszerűbbnek kell lennie.
3. Paper korrózió (vízfoltok)
Ha a papírt vagy a kartonot alumínium anyagok közé helyezik, vagy csomagoláshoz használják, akkor ez megakadályozza a kopást. Ha azonban a papír nedves lesz, korróziófoltok jelennek meg az alumínium felületén. A hullámosított karton használatakor rendszeres korróziófoltok jelennek meg a hullámosított táblával való érintkezési pontokon. Noha a hibák néha közvetlenül az alumínium felületén láthatók, lúgos mosás és eloxálás után gyakran kiemelkedőbbek. Ezek a foltok általában mélyek és nehezen távolíthatók el mechanikus eszközökkel vagy lúgos mosással. A papír (tábla) korrózióját savas ionok, elsősorban a SO42- és CL-, amelyek a papírban vannak. Ezért a papír (tábla) használata kloridok és szulfátok nélkül, valamint a víz behatolásának elkerülése hatékony módszerek a papír (tábla) korróziójának megelőzésére.
4. A vízkorrrózió megtisztítása (más néven hópehely -korrózió)
Lúgos mosás, kémiai polírozás vagy kénsav-pácolás után, ha az öblítő víz szennyeződéseket tartalmaz, akkor csillag alakú vagy sugárzó foltokat eredményezhet a felszínen. A korrózió mélysége sekély. Az ilyen típusú korrózió akkor fordul elő, ha a tisztítóvíz erősen szennyezett, vagy ha a túlcsordulás áramlási sebessége alacsony. Megjelenik a hópehely alakú kristályokra, ezért a „Hópehely-korrózió” név. Ennek oka az alumínium cink szennyeződése és a SO42- és CL-tisztítóvíz közötti reakció. Ha a tartály szigetelése gyenge, akkor a galván hatások súlyosbíthatják ezt a hibát. A külföldi források szerint, ha az alumíniumötvözetben a Zn tartalma meghaladja a 0,015%-ot, akkor a tisztítóvízben a CL-a CL-15 ppm-nél nagyobb, akkor ez a típusú korrózió valószínűleg bekövetkezik. A salétromsav használata pácoláshoz vagy 0,1% HNO3 hozzáadásához a tisztítóvízhez kiküszöbölheti azt.
5.Klorid -korrózió
Kis mennyiségű klorid jelenléte a kénsav eloxizáló fürdőben szintén pimasz korrózióhoz vezethet. A jellegzetes megjelenés a mély fekete csillag alakú gödrök, amelyek a munkadarab szélein és sarkában vannak koncentráltabbak, vagy más területeken, ahol magasabb az áramsűrűség. A pontos helyszíneken nincs eloxált film, és a film vastagsága a fennmaradó „normál” területeken alacsonyabb, mint a várt érték. A csapvízben lévő magas sótartalom a fürdőszennyezés fő forrása.
6.galván korrózió
Egy energiájú tartályban (eloxáló vagy elektrolitikus színezés) a munkadarab és a tartály közötti galvanikus hatások, vagy a kóbor áramok hatása egy nem energiájú tartályban (öblítés vagy tömítés) okozhat vagy súlyosbíthatja a fickó korrózióját.
Szerkesztette: május Jiang a Mat alumíniumból
A postai idő: december-15-2023
