Az eloxálás olyan eljárás, amellyel alumínium-oxid filmet hoznak létre alumínium vagy alumíniumötvözet termékek felületén. Ez magában foglalja az alumínium vagy alumíniumötvözet termék anódként történő elhelyezését egy elektrolit oldatban, és elektromos áram alkalmazását az alumínium-oxid film kialakításához. Az eloxálás javítja az alumínium profilok korrózióállóságát, kopásállóságát és dekoratív tulajdonságait. Az alumínium profilok eloxálása során számos gyakori hibajelenség léphet fel. Elsősorban értsük meg a foltos hibák okait. Az anyagkorrózió, a fürdő szennyeződése, az ötvözet második fázisának kicsapódása vagy galvanikus hatások mind foltos hibákhoz vezethetnek. Leírásuk a következő:
1. Savas vagy lúgos maratás
Az eloxálás előtt az alumíniumanyagot savas vagy lúgos folyadékok korrodálhatják, vagy savas vagy lúgos gőzök befolyásolhatják, ami helyi fehér foltokat eredményezhet a felületen. Ha a korrózió erős, nagyobb lyukfoltok képződhetnek. Szabad szemmel nehéz megállapítani, hogy sav vagy lúg okozta-e a korróziót, de a korrodált terület keresztmetszetének mikroszkóp alatti megfigyelésével könnyen megkülönböztethető. Ha a gödör alja kerek, és nincs szemcseközi korrózió, akkor azt lúgos maratással okozza. Ha a fenék szabálytalan, és szemcseközi korrózió kíséri, mélyebb gödrök esetén, akkor azt a savas marás okozza. A gyári helytelen tárolás és kezelés szintén ilyen típusú korrózióhoz vezethet. A kémiai polírozószerekből származó savas gőzök vagy más savas füstök, valamint a klórozott szerves zsíroldók a savas maratási források. A gyakori lúgos maratást a habarcs, cementhamu és lúgos mosófolyadékok szétszóródása és fröccsenése okozza. Az ok megállapítása után a gyárban a különböző folyamatok irányításának megerősítése megoldhatja a problémát.
2.Légköri korrózió
A nedves levegőnek kitett alumíniumprofilokon fehér foltok jelenhetnek meg, amelyek gyakran hosszirányban a formavonalak mentén helyezkednek el. Az atmoszférikus korrózió általában nem olyan súlyos, mint a savas vagy lúgos marás, és mechanikai módszerekkel vagy lúgos mosással eltávolítható. A légköri korrózió többnyire nem lokalizált, és hajlamos bizonyos felületekre, például alacsonyabb hőmérsékletű területekre, ahol könnyen lecsapódik a vízgőz, vagy a felső felületeken. Erősebb légköri korrózió esetén a lyukfoltok keresztmetszete kifordított gombaként jelenik meg. Ebben az esetben a lúgos mosás nem tudja eltüntetni a lyukfoltokat, sőt megnövelheti azokat. Ha légköri korróziót állapítanak meg, ellenőrizni kell a gyári tárolási feltételeket. A vízgőz lecsapódásának elkerülése érdekében alumínium anyagokat nem szabad túl alacsony hőmérsékletű helyen tárolni. A tárolási területnek száraznak kell lennie, és a hőmérsékletnek a lehető legegyenletesebbnek kell lennie.
3. Papírkorrózió (vízfoltok)
Ha papírt vagy kartont alumínium anyagok közé helyeznek, vagy csomagoláshoz használják, megakadályozza a kopást. Ha azonban a papír nedves lesz, akkor korróziós foltok jelennek meg az alumínium felületén. Hullámkarton használatakor szabályos korróziós foltok vonalai jelennek meg a hullámkartonnal való érintkezési pontokon. Bár a hibák néha közvetlenül az alumínium felületén is láthatók, gyakran lúgos mosás és eloxálás után sokkal hangsúlyosabbak. Ezek a foltok általában mélyek, és mechanikai úton vagy lúgos mosással nehezen távolíthatók el. A papír (karton) korrózióját a papírban jelenlévő savas ionok, elsősorban SO42- és Cl- okozzák. Ezért a kloridok és szulfátok nélküli papír (karton) használata és a víz behatolásának elkerülése hatékony módszer a papír (karton) korróziójának megelőzésére.
4. Tisztítóvíz korrózió (más néven hópehely korrózió)
Lúgos mosás, kémiai polírozás vagy kénsavas pácolás után, ha az öblítővíz szennyeződéseket tartalmaz, az csillag alakú vagy sugárzó foltokat eredményezhet a felületen. A korrózió mélysége sekély. Ez a típusú korrózió akkor fordul elő, ha a tisztítóvíz erősen szennyezett, vagy ha a túlfolyó öblítés áramlási sebessége alacsony. Megjelenésében hópehely alakú kristályokra hasonlít, innen ered a „hópehely korrózió” elnevezés. Az ok az alumíniumban lévő cink-szennyeződések és a tisztítóvízben lévő SO42- és Cl- közötti reakció. Ha a tartály szigetelése rossz, a galvánhatások súlyosbíthatják ezt a hibát. Külföldi források szerint, ha az alumíniumötvözet Zn-tartalma meghaladja a 0,015%-ot, a tisztítóvíz Cl-tartalma meghaladja a 15 ppm-et, akkor valószínűleg ez a típusú korrózió lép fel. Ha salétromsavat használunk pácoláshoz, vagy 0,1%-os HNO3-t adunk a tisztítóvízhez, ez kiküszöbölhető.
5.Klorid korrózió
Kis mennyiségű klorid jelenléte a kénsavas eloxálófürdőben szintén lyukkorrózióhoz vezethet. A jellegzetes megjelenés a mély fekete csillag alakú gödrök, amelyek jobban koncentrálódnak a munkadarab szélein és sarkaiban, vagy más nagyobb áramsűrűségű területeken. A lyukasztási helyeken nincs eloxált fólia, és a fennmaradó „normál” területeken a film vastagsága kisebb a vártnál. A csapvíz magas sótartalma a fürdőben a Cl-szennyezés fő forrása.
6.Galvánikus korrózió
Feszültség alatt álló tartályban (eloxálás vagy elektrolitikus színezés) a munkadarab és a tartály (acéltartály) közötti galvanikus hatások vagy a feszültségmentes tartályban a szórt áramok hatásai (öblítés vagy tömítés) lyukkorróziót okozhatnak vagy súlyosbíthatnak.
Szerkesztette: May Jiang a MAT Aluminiumtól
Feladás időpontja: 2023. december 15
