Az eloxálás egy olyan eljárás, amelynek során alumínium-oxid filmréteget hoznak létre alumínium vagy alumíniumötvözet termékek felületén. Ez magában foglalja az alumínium vagy alumíniumötvözet terméket anódként elektrolit oldatba helyezését, majd elektromos áram alkalmazásával az alumínium-oxid filmréteg kialakítását. Az eloxálás javítja az alumínium profilok korrózióállóságát, kopásállóságát és dekoratív tulajdonságait. Az alumínium profilok eloxálási folyamata során számos gyakori hibajelenség fordulhat elő. Értsük meg elsősorban a foltos hibák okait. Az anyag korróziója, a fürdő szennyeződése, az ötvözet második fázisának kicsapódása vagy a galvánhatások mind foltos hibákhoz vezethetnek. Ezeket a következőképpen írjuk le:
1. Savas vagy lúgos maratás
Eloxálás előtt az alumínium anyagot savas vagy lúgos folyadékok korrodálhatják, vagy savas vagy lúgos gőzök érhetik, ami lokalizált fehér foltokat eredményezhet a felületen. Súlyos korrózió esetén nagyobb lyukacsos foltok alakulhatnak ki. Szabad szemmel nehéz megállapítani, hogy a korróziót sav vagy lúg okozza, de könnyen megkülönböztethető a korrodált terület keresztmetszetének mikroszkóp alatti megfigyelésével. Ha a lyuk alja kerek és nincs szemcseközi korrózió, akkor lúgos maratás okozza. Ha az alja egyenetlen és szemcseközi korrózióval jár, mélyebb lyukakkal, akkor savas maratás okozza. A gyárban a nem megfelelő tárolás és kezelés szintén ilyen típusú korrózióhoz vezethet. A kémiai polírozószerekből vagy más savas gőzökből származó savas gőzök, valamint a klórozott szerves zsírtalanítók a savas maratás forrásai. A gyakori lúgos maratást a habarcs, a cementhamu és az lúgos mosófolyadékok szétszóródása és fröccsenése okozza. Az ok meghatározása után a gyárban a különböző folyamatok irányításának megerősítése megoldhatja a problémát.
2. Légköri korrózió
A párás levegőnek kitett alumíniumprofilokon fehér foltok jelenhetnek meg, amelyek gyakran hosszirányban illeszkednek a forma vonalaihoz. A légköri korrózió általában nem olyan súlyos, mint a savas vagy lúgos maratás, és mechanikai módszerekkel vagy lúgos mosással eltávolítható. A légköri korrózió többnyire nem lokalizált, és bizonyos felületeken, például alacsonyabb hőmérsékletű területeken, ahol a vízgőz könnyen lecsapódik, vagy a felső felületeken fordul elő. Ha a légköri korrózió súlyosabb, a lyukacsos foltok keresztmetszete fordított gomba alakúnak tűnik. Ebben az esetben a lúgos mosás nem tudja megszüntetni a lyukacsos foltokat, sőt akár meg is növelheti azokat. Ha légköri korróziót állapítanak meg, ellenőrizni kell a gyárban a tárolási körülményeket. Az alumínium anyagokat nem szabad túlzottan alacsony hőmérsékletű helyen tárolni, hogy megakadályozzák a vízgőz lecsapódását. A tárolóhelynek száraznak kell lennie, és a hőmérsékletnek a lehető legegyenletesebbnek kell lennie.
3. Papírkorrózió (vízfoltok)
Amikor papírt vagy kartont helyeznek alumínium anyagok közé, vagy csomagolásra használják, az megakadályozza a kopást. Ha azonban a papír nedves lesz, korróziós foltok jelennek meg az alumínium felületén. Hullámkarton használata esetén a hullámkartonnal való érintkezési pontokon szabályos korróziós foltok jelennek meg. Bár a hibák néha közvetlenül az alumínium felületén is láthatók lehetnek, lúgos mosás és eloxálás után gyakran hangsúlyosabbak. Ezek a foltok általában mélyek, és mechanikai úton vagy lúgos mosással nehezen távolíthatók el. A papír (karton) korrózióját a papírban jelen lévő savas ionok, főként az SO42- és a Cl- okozzák. Ezért a kloridok és szulfátok nélküli papír (karton) használata és a víz behatolásának elkerülése hatékony módszer a papír (karton) korróziójának megelőzésére.
4. Tisztítóvíz okozta korrózió (más néven hópehely korrózió)
Lúgos mosás, kémiai polírozás vagy kénsavas pácolás után, ha az öblítővíz szennyeződéseket tartalmaz, csillag alakú vagy sugárzó foltok jelenhetnek meg a felületen. A korrózió mélysége csekély. Ez a típusú korrózió akkor fordul elő, ha a tisztítóvíz erősen szennyezett, vagy ha a túlfolyó öblítés áramlási sebessége alacsony. Megjelenésében hópehely alakú kristályokra hasonlít, innen ered a „hópehely korrózió” elnevezés. Ennek oka az alumíniumban található cinkszennyeződések és a tisztítóvízben található SO42⁻ és Cl⁻ közötti reakció. Ha a tartály szigetelése rossz, a galvánhatások súlyosbíthatják ezt a hibát. Külföldi források szerint, ha az alumíniumötvözet Zn-tartalma meghaladja a 0,015%-ot, a tisztítóvíz Cl⁻-tartalma pedig meghaladja a 15 ppm-et, akkor valószínű az ilyen típusú korrózió előfordulása. Salétromsav használata pácoláshoz vagy 0,1% HNO⁻ hozzáadása a tisztítóvízhez kiküszöbölheti ezt.
5. Kloridos korrózió
A kénsavas eloxáló fürdőben található kis mennyiségű klorid is gödrös korrózióhoz vezethet. Jellemző megjelenésük a mély fekete, csillag alakú gödrök, amelyek a munkadarab szélein és sarkaiban, vagy más, nagyobb áramsűrűségű területeken koncentrálódnak. A gödrösödési helyeken nincs eloxált film, és a film vastagsága a fennmaradó „normális” területeken kisebb a várt értéknél. A csapvíz magas sótartalma a fürdő Cl-szennyezésének fő forrása.
6. Galvanikus korrózió
Egy feszültség alatt álló tartályban (eloxálás vagy elektrolitikus színezés) a munkadarab és a tartály (acéltartály) közötti galvánhatások, vagy egy feszültség alatt nem álló tartályban (öblítés vagy tömítés) a kóboráramok hatásai gödrös korróziót okozhatnak vagy súlyosbíthatnak.
Szerkesztette: May Jiang, a MAT Aluminum oldaláról
Közzététel ideje: 2023. dec. 15.
